Vártörténet

A GYIMESI VÁR „A MÚLÓ IDŐBEN”

A Gyimesi-szoros festői környezetében, a Tatros folyó egyik jellegzetes kanyarulata fölé magasodó, Kő-orrként ismert sziklaszirt tetején emelkedik a gyimesbükki Bethlen–Rákóczi-vár. A 18. századi forrásokban ezt a hegyet még Áldomás-hegyként említették.

1619
A májusi gyulafehérvári országgyűlés határ menti szorosokra vonatkozó (5.) cikkelyéből kiderül, hogy ekkor még nem állt vár a Gyimesi-szorosban.

1626
A gyimesi várat Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613–1629) építtette. A történeti hagyomány 1626-ra teszi az erősség felépítését, pontosabban befejezését a kortárs Tatrosy György hiteles önéletírása alapján. A Tatrosy leírásában említett „Csikhavas” vára a gyimesi várral azonosítható. Más történeti források – így Kemény János későbbi erdélyi fejedelem önéletírása – alapján is megállapítható, hogy valóban az 1620-as években emelték a várat. Létesítése a határok megerősítésével, az utak ellenőrzésének fokozásával függött össze, ekkoriban nem csak a Gyimesi-szorosban, hanem Erdély más keleti és délkeleti stratégiai átjáróinál is emeltek várakat.

Tatrosy György: „Az ket oláh orszagh feleól urunk eó felsége egjszersmind negj jo oltalmazó varakat epittete az havas torokban az Csikhavasban, Oytozban, Dofftanban, es Bozaban” (Az két oláh ország felől urunk őfelsége egyszersmind négy jó oltalmazó várat építtetett a havas torokban a Csíkhavasban, az Ojtozi-szorosban, a Doftánai-sáncnál és a Bodzai-szorosban”.)

A várépítkezések anyagi terhét főként a székely székek (közigazgatási egységek) viselték, tudjuk meg az 1626. és 1630. évi gyulafehérvári országgyűlések jegyzőkönyveiből.

A gyimesi vár katonai szempontból nem számított jelentős erődítménynek, funkciója az átjáró völgyszoros ellenőrzése és az áthaladó kereskedelmi forgalom megadóztatása, azaz vámoltatása volt.

1634. június 7.
Egy jegyzőkönyv ekkor említette első ízben az erődítmény nevét annak kapcsán, hogy „az gemes Uarán”, azaz Gyimes váránál ekkor az oda beosztott Lőrincz Bálint és csapata őrködött.

17. század közepe
A hagyomány szerint a 17. század közepén I. vagy II. Rákóczi György erdélyi fejedelem további megerősítéseket végeztetett az erősségen, ezért ragadhatott rá a „Rákóczi-vár” elnevezés.

1677
Feljegyezték, hogy békeidőben a gyimesi várban működő harmincadvámnál 2-2 katona állt őrt, máskor pedig nőtt a számuk a helyzettől függően. Egy 1681-es forrásból tudjuk, hogy háború esetén 10 ember őrködött az erődítménynél.
1690-től I. Lipót német-római császár és magyar király Diploma Leopoldinum néven ismert, Erdély közjogi helyzetét szabályozó okirata (kiadva: 1691-ben) értelmében az Erdélyi Nagyfejedelemség a Habsburg Birodalom részéve vált, a határok őrzésének a fontossága tovább nőtt, és amellett, hogy a vár megőrizte korábbi funkcióját, szerepe kibővült.

1694. február 14.
Székelyföldre utoljára 1694 februárjában törtek be török–tatár hadak a Gyimesi-szoroson át. A nagy hó miatt meglepetésszerűen jött támadás teljesen felkészületlenül érte a csíkiakat, ugyanis a gyimesi várat alig őrizték.

Az előző évi támadás miatt 1695-től elkezdték a vár, a falak, és a sáncok megerősítését, a munkálatok 1698-ban is tartottak, de 1711-ből is van adat a Gyimesi-szorosban zajló építkezésekről. Ezek eredményeként egy komplex erődítményrendszer épült ki a vár környezetében. Ez a 18–19. században a részét képezte annak az összetett erődítmény- és vesztegzári rendszernek, amely az Erdély és Moldva közötti határt védte az ellenséges betörésektől és a pestis behurcolásától. Vesztegzárat, a korban használt szóval „veszteglőhelyet” vagy „egészségkémlelőházat” is létesítettek itt, ahol több hétig kellett tartózkodni, hogy az ország területére belépni szándékozó esetleges betegségei kiderüljenek.

1712
A gyimesi ún. „Kontumáci kápolna” északi falára karcolt örmény nyelvű írás tanúsága szerint a gyimesi vesztegzár épülete ekkor már létezett, a későbbi vakolat alól előbukkanó feliratot és a hozzá kapcsolódó 1712-es dátumot (MDCCXII) a kápolna felújítási munkái során vette észre Salamon József plébános 2008-ban. Feltehetően a templomot később az első vesztegzári épületek egyikének a kibővítésével hozták létre.

1718
A kiépült erődítményrendszer 18. és 19. századi állapotáról, fejlődéséről a Gyimesi-szorost ábrázoló osztrák katonai térképek tájékoztatnak, amelyeket a bécsi Osztrák Hadilevéltárban (Österreichisches Staatsarchiv – Kriegsarchiv) őriznek. Az első térkép 1718-ból maradt fenn, ezen a korábbi építkezéseknek köszönhetően a vár már a Habsburg Birodalom szabványosított hegyi erődjeinek a képét mutatta, „Blockhaus” néven tüntették fel.

Az 1733-as katonai térkép készítése idején a vár egy téglalap alakú, C betűvel jelölt toronyszerű épület volt, amelyet ekkor romos állapotúként tüntettek fel, és amelyet korábban puskaporraktár céljára is használtak. Ettől keletre a Tatros folyó mindkét oldalán egy-egy tornyot jelöltek, az A jelű négyzetes, és a B jelű ötszögű torony maradványai láthatók a térképen. A vártól egy lerombolt, lőrésekkel ellátott, lövészárokkal körülvett völgyzáró fal futott le a hegyoldalról egészen a B jelű erődig, ahonnan egy lerombolt palánkfal húzódott a Tatros folyóig, majd azon túl az A jelű erődig, fizikai akadályt képezve az ellenőrizetlen áthaladással szemben.

1735-ből fennmaradt egy rajz a Gyimesi-szorosról, amely a vár akkori romos állapotát mutatta.

1764 január 7.: madéfalvi veszedelem
1763-ban a bécsi udvar elrendelte, hogy az erdélyi székelyek is állítsanak fel a birodalmi rendszer mintájára határezredeket, amely rendelkezésnek a székelyek ellenálltak, hogy megőrizzék évszázados katonáskodási önállóságukat, kiváltságaikat. A Madéfalván összegyűlt székely vezetőket a császári katonaság 1764. január 7-e hajnalán megtámadta, a heves ágyútűzzel indított műveletben asszonyokat és gyermeket is lemészároltak. A vérengzés hatására tömeges kivándorlás indult meg Bukovina felé.

1768
Az 1768-as felmérésen már alap- és metszetrajzot is közöltek a szorost védő három erődről, A betűvel a Gyimes-hegyen lévő, B betűvel a sáncon lévő, C betűvel pedig az Áldomás-hegyen lévő erődöt, azaz a várat jelölték. Az erődítmény ekkor már alapvetően a végleges formáját mutatta, egyemeletes épület volt, két bejárata közül a földszinti az északkeleti oldalon nyílt az emeleti pedig a délnyugati sarokban, utóbbi a hegyoldalba építettség miatt a vár mögötti hegygerincre vezetett. Azonban ekkor még mindkét szint csak egy-egy helyiségből állt.

1771
Ekkorra a rossz állapotú várat és a hozzá csatlakozó völgyzáró védőfalat felújították, a nyugati várfalat újjáépítették, valamint a déli várfalat nyugat felé meghosszabbították. Utóbbihoz, a vár délnyugati sarkától nem messze egy kisebb épületet emeltek. Ekkor egy részletes helyszínrajz készült a gyimesi átkelőről az erődrendszerrel, a katonaság és a vesztegintézmény épületeivel, valamint a megtelepedő helyi lakosság házaival, akik Mária Terézia uralkodás alatt benépesítették az átkelő környékét.

Egy 1780–1781-es térképen a szoros új sáncait és új palánkját, azaz cölöpökből álló falait is feltüntették. A vár északkeleti sarkán egy zárt védőfolyosót jelöltek, amely a völgybe vezetett le a völgyzáró fal mentén, amely továbbhaladva, majd palánkfalban folytatódva összekötötte a szoros három erődjét. Ezen a térképen már a völgyzáró fal moldvai oldalán is számos épületet jelöltek.

1788. július 12.
Ezen a napon, a Habsburg–török háború idején kellett a gyimesi erődrendszernek első ízben komoly támadást kivédenie. Mintegy kétezer török katona rohanta meg a védelmi vonalat, akiket végül sikerült visszaverni, nem tudtak behatolni az ország területére.

1789
Lacz András székely huszár fellovagolt a várba 134 lépcsőn.

1791
Egy 1791-es igen részletes helyszínrajz tanúsága szerint a védelmi rendszer már újjáépült, de ezen látható az a négy újabb földsánc is, amelyet 1788-ban, a Habsburg–török háború kitörésekor emeltek a védelem megerősítése céljából. Jelölték az Áldomás-hegy nyugati végén lévő erődítést is – amelyhez a hegy gerincén ágyúút vezetett –, és amelynek a helyén már 1733 előtt is állt egy „Blockhaus”, akkor azonban elpusztultként említették.

1843–1860-as évek
Az országút számára töltés kiépítése Csíkszépvízből szerpentineken a Szermászon át Gyimes felé a határig.

1848
A forradalom után, az áprilisi törvények értelmében Erdély (Erdélyi Nagyfejedelemség) – és vele a Gyimes-völgy – ismét Magyarország (Magyar Királyság) részévé vált.

1854
Részletes, alapvetően a 18. században kialakult állapotot tükröző felmérési rajzok készültek ekkor az erődrendszerről, alaprajzok, homlokzati rajzok és metszetek, ajtókkal és ablakokkal. Az átnézeti terv alapján azonban már öt erődből állt a rendszer, a keleti oldalon ekkorra két újat is emeltek gerendákból. A határkapu építményét két ágyú védte. A várban a szintek között a közlekedés az északnyugati sarokban kialakított lépcsőn történt. Mindkét szinten keleten egy-egy nagyobb, nyugaton – a lépcső mellett – egy-egy kisebb helyiséget jelöltek. Az emelet fűthető volt, itt egy kályhát is feltüntettek.

19. század második fele
A régészeti kutatások tanúsága szerint a vár nyugati végéhez egy kisméretű helyiséget toldottak, amelynek falai a nyugati végfalhoz és a hegygerincre kivezető lépcső északi falához kapcsolódtak.

1873
Megszűnt a vesztegzár intézménye.

1876
Ebből az évből fennmaradtak a vár két szintjének alaprajzai és metszete, amelyek lényegileg megegyeztek az 1854-es ábrázolásokkal. Úgy tűnik, hogy a metszeten ekkor tetőzet nélkül és a két szintet elválasztó födém nélkül ábrázolták a várat. Mivel ekkor egy nagyobb szabású erődépítési program indult a határtérségben a védelem megerősítése céljából, lehetséges, hogy újjáépítették a várat.

1878
Az erődépítési program részeként a gyimesi átkelőtől északkeletre ekkorra két új erőd létesült, az Áldomás-hegy nyugati végén lévő erődítést pedig ismét újjáépítették, így már nyolc egységből állt a védelmi rendszer.

1894
Magyarország és Románia új vasútvonal építését határozta el a Gyimes-völgyön keresztül.

1896-tól már fényképek is készültek a vár akkori állapotáról. Láthatók rajtuk a leégett erődítmény magasan álló romjai, és a völgyzáró fal a mellette futó zárt védőfolyosóval, amelyben ekkor 134 lépcsőfok vezetett fel a várba. Bár a keleti oldalon az 1876-os alaprajz sem a földszinten, sem az emeleten nem tüntetett fel ablakot, a fényképeken mindkét szinten megjelent egy-egy ablak középen.

1897. október 18. 
Megnyílt a vasút a magyar oldalon. A várhegy alatt 15 méternyi bevágást kellett végezni a vasútvonal elvezetéséhez, ennek során az erődítménybe vezető régi lépcsőt és a védőfolyosót elbontották, és helyettük 1900-ra egy új, meredekebb, 96 fokból álló lépcsősort építettek. 1896–97-ben felépült a Magyar Államvasutak egykori legkeletibb őrháza, a 30. számú őrház a határtól néhány méterre.

1899. április 5. 
Megnyílt a vasút a román oldalon is, megindult a vonatközlekedés a két ország között. 

A 20. században a vár folyamatosan pusztult, maradványai feltöltődtek.

Gyimesbükk a történelmi Magyarország része volt 1920-ig, majd a trianoni békeszerződést követően Erdéllyel Romániához került.

1940.
A második bécsi döntés értelmében Gyimesbükköt Magyarországhoz csatolták.

1945
A második világháborút követően a terület ismét Romániához került.

A gyimesbükki vár 2015-ben megindult régészeti kutatását követően 2024–2025-ben a bécsi hadilevéltárban található eredeti felmérési tervek alapján romjaiból újjáépült. 
2025-ben megindult a vár turisztikai attrakcióvá fejlesztése, 2026-ban – a vár építésének 400. évfordulóján – megnyílt a Bethlen–Rákóczi-vár kiállítása.